I. A t�zet egyed�l k�rbe�lni nem lehet

Globaliz�l�d� vil�gunk egyik r�kfen�je az �vezredes trad�ci�k felboml�sa, helyesebben tudatos elpuszt�t�sa. Korunk globaliz�torai �l�sk�d� v�rusok m�dj�ra behatolnak a rejtett zugainkba, m�g a legszentebb intimszf�r�inkba is. Megfert�zv�n k�tjainkat, forr�sainkat, �ltal�nos erjed�st, roml�st id�znek el�. A nemzetek, a kialakult egy�b �rdekk�z�ss�gek sz�veteinek elszak�t�sa �rdek�ben sz�tverik a csal�dokat, �talak�tj�k a szexu�lis szok�sainkat. Hovatov�bb, egyszer azon kapjuk magunkat, hogy nincs belesz�l�sunk nemzet�nk, orsz�gunk sors�ba, nem mi ir�ny�tjuk csal�dunkat, nem mi nevelj�k gyermekeinket. M�sok mondj�k meg, mi a j�, mi a rossz, m�sok �lmodj�k meg �lmainkat.

Mindezek ellen�ben egy, az egy�ni szabads�gra �p�l� sz�p �j vil�g „4D-s” d�lib�bj�t vet�tik el�nk. A probl�ma csup�n annyi, hogy a „MI” kiss� �regebb az „�N-n�l”, �s az egy�ni szabads�g �rtelm�t veszti egy k�zi vez�relt, szil�cium agy�, �rzelmi fogyat�kos vil�gt�rsadalomban. Ennek ok�n porszemk�nt, s�lytalanul EGYED�L lebeghet�nk a v�gtelens�gben.

Veszetten hadon�szunk a szabads�g f�kly�ival, felperzselve �registeneket �s lelkeket, mindent mi �sdi, m�gis f�zunk. Igen, egy nagy-nagy t�zet kellene raknunk, ahol �jra �tmelegedn�nek az emberek, ...de a t�zet EGYED�L k�rbe�lni nem lehet. Ez a bizonytalans�g, kiszolg�ltatotts�g, bizalmatlans�g �rz�se hat�rozza meg h�tk�znapjainkat, �nnepeinket, �tj�rja lelk�nk legapr�bb rezd�l�seit is. Bizalom �s t�masz n�lk�l mindenki ellens�gg� v�lik, egy�tt csak gy�l�lni tudunk.

Rendj�n van ez �gy? Nem ez egy�ltal�n nincs rendj�n, ez egy abnorm�lis vil�g. Tal�n, egy haszna van az eg�sz Isten �s ember elleni tort�r�nak, hogy k�ts�gbees�s�nkben m�g m�lyebbre �sunk, m�g m�lyebben keress�k t�veinket, gy�kereinket.

Mindenekel�tt - a teljess�g ig�nye n�lk�l - tekints�k �t vil�gunk val�s, vagy valsnak v�lt sarokk�veit. Vegy�k p�ld�ul a t�bb k�nyvt�rnyi irodalommal, n�pes kutat�g�rd�val, tekint�lyes t�mogat�kkal rendelkez� evol�ci�s elm�letet. Mi tagad�s, az iskolai szeml�ltet� �br�kon meglehet�sen meggy�z�nek �s hitelesnek t�ntek a darwini tanok, m�gis mintha repedezn�nek az egykor �r�knek �s �lland�nak v�lt �p�tm�ny falai. Azt ugyan (m�g) nem �ll�thatjuk, hogy baj van az alapokkal, de t�ny, ami t�ny - a nagy term�szetd�l�soknak k�sz�nhet�en napvil�gra ker�lt sokmilli�nyi fossz�lia ellen�re -, a folyamat jelent�s r�sze mind a mai napig csak a rajzokon l�tezik.

Ellenben sz�z�val jelentek meg, mindennem� el�zm�ny n�lk�l �ll� teljesen kifejlett l�nyek, s�t bizonyos �llatok, �llatfajok milli� �vekkel ezel�tt is pontosan a mai �llapotukban voltak fellelhet�ek.

Probl�m�k mutatkoznak a kezdetekn�l is, egyes tud�sok szerint, az atomokb�l v�letlenszer�en l�trej�v� feh�rje molekula es�lye a 10 a 950-ediken. A matematik�ban az enn�l nagys�grendekkel nagyobb val�sz�n�s�gek is gyakorlatilag null�nak sz�m�tanak. Avagy kicsit prof�nabban fogalmazva, az �let v�letlenszer� l�trej�tt�nek annyi az es�lye, mint egy �res sivatagban a homokvihar �ltal „teremtett” sz�m�t�g�pnek.

Mindemellett, furcsa k�pz�dm�nyei vannak az �l� szervezetnek (pl. az emberi szem), amik t�bb sz�z „alkatr�szb�l” �llnak, amelyekb�l, ha egy is hi�nyzik, vagy nem a megfelel� sorrendben fejl�dik ki, az eg�sz fel�p�tm�ny �rtelm�t, funkci�j�t veszti.

Csak j�tszunk el a „darwini” gondolattal, miszerint az egysejt�b�l kifejl�d�tt l�ny „r�j�n”, hogy fennmarad�s�hoz m�g sz�ks�geltetik valamilyen k�pess�g, majd sz�p lassan kifejleszti a t�bb tucatnyi, k�l�nb�z� sejtet. De nem �m �gy, h�nyaveti m�don, sz�pen tervszer�en, egyiket a m�sik ut�n, �s �gy 43 ezer �v m�lt�n az utols� sim�t�sokat is elv�gezv�n felki�lt: „J�, emberek, l�tok!”

Komolyra ford�tv�n a sz�t, nem tiszt�nk eld�nteni a vit�t, bizony�ra l�teznek m�g �rvek pro �s kontra, csup�n a tudom�ny, az �ltal�nosan elfogadott dogm�k, a tekint�lyb�l, egzisztenci�lis elk�telezetts�gb�l �p�tett birodalmak gyenges�geire, sebezhet�s�g�re pr�b�ltunk r�vil�g�tani. N�zz�k mi a helyzet a teremt�sp�rti ter�leteken, pontosabban a hozz�nk k�zelebb �ll� zsid�, �s kereszt�ny hittanokban, elm�letekben. Mindenekel�tt kezdj�k a Bibli�val, helyesebben a Biblia mint isteni kinyilatkoztat�s, a sz� szerint �rtelmez�s dilemm�ival.

A teremt�st ellenz�k, az �r�s terjedelm�b�l ad�d�an sz�mtalan ponton emelnek kifog�sokat, mutatnak ki ellentmond�sokat. F�k�nt a teremt�s k�vetkezetlens�geit (Isten az �llatok ut�n teremti meg a n�v�nyeket), az �let, a teremt�s id�pontj�nak bibliai meghat�roz�s�t (egyes Biblia-kutat�k alig t�bb, mint 5 ezer �vben �llap�tott�k meg) t�madj�k.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Isten mindenhat�s�g�t, korl�tlan hatalm�t elfogadva (milyen m�s lehetne egy Isten?) sem �rtelmezhet� sz� szerint a Biblia. Pp�rt�ll�st�l f�ggetlen�l, feln�tt emberhez ill�en el kell ismern�nk, hogy a Bibli�t emberek �rt�k, akik nagy val�sz�n�s�ggel az alapvet� emberi gyarl�s�gokt�l sem voltak mentesek. (L�sd a kiv�lasztott n�p, a nekik kijel�lt ter�let, a „kez�kre” adott n�pek te�ri�i.)

Az egy m�sik k�rd�s, hogy a fentiekt�l mentes�tett v�zat, a Biblia magj�t vajon milyen forr�sb�l, isteni kinyilatkoz�sb�l, netal�n az �si m�ltba vesz� n�pek mond�ib�l, t�rt�neteib�l szerezt�k. Ak�r �gy, ak�r �gy t�rt�nt, csak h�l�sak lehet�nk a szerz�knek az inform�ci�k �tment�s��rt, tov�bbad�s��rt.

Az �jsz�vets�g gyakorlatilag kiterjeszti Isten gondoskod�s�t, „fennhat�s�g�t” az eg�sz emberis�gre, magyar�n a h�ber Jahv�t „val�di” Istenn� v�ltoztatja. Manaps�g egyre t�bben k�rd�jelezik meg a k�t szentirat k�z�s t�r�l t�rt�n� eredeztet�s�t, els�sorban a „fogat fog�rt”, a haragos, b�ntet�, illetve a szeret�, a megbocs�t� istenk�pek �sszeegyeztethetetlens�g�re hivatkozva.

A kereszt�nys�gr�l tudnunk kell, hogy m�r a kezdetekn�l sem volt egy egys�ges, homog�n vall�s. T�bb ir�nyzata l�tezett, ilyenek voltak a gnosztikusok, vagy a nesztori�nusok. A Bibli�ban szerepl� n�gy evang�liumot t�bb mint harminc evang�lium k�z�l v�logatt�k ki az ut�kor sz�m�ra. Tekintettel a saj�tos �kori cenz�r�ra, valamint az �sz�vets�ghez hasonl�an, az evang�lium�r�k emberi mivolt�ra, itt sem lehet�nk bizonyosak a k�l�nf�le �rdekk�r�k semlegess�g�t illet�en.

A jelenlegi meghat�roz�bb kereszt�ny ir�nyzatok k�z�l a katolikus vall�s az, ami a szempontjaikat illet�en tov�bbi vizsg�latok t�rgy�t k�pezheti, ugyanis, mint terjeszked�, expanz�v vall�s a kereszt�nys�g el�tti vall�sokb�l (t�bbek k�z�tt a magyar �svall�sb�l is) sz�mtalan elemet vett �t tanaiba, szertart�saiba.

P�lda erre a perzsa gy�kerekkel b�r� Mithra-kultusz, ahol az istens�g fel�ldozza a szent bik�t, majd az �ldozat test�b�l teremtek a n�v�nyek, v�r�b�l a sz�l�, vagyis �tt�telesen a miszt�riumok szent itala, a bor. Folytatv�n a sort a F�ldanya �tv�ltoz�s�nak eml�k�re tartjuk tavasszal a felt�mad�s, a h�sv�t �nnep�t. Bizony�ra az sem �rhat� a v�letlen sz�ml�j�ra, hogy a cs�ng�k Babba M�ri�ja (a „Napba �lt�z�tt asszony”), illet�leg Sz�z M�ria a holdsarl�n �llva v�rja a felkel� napot.

Igaz, a tudom�nyt m�r Darwin tanai kapcs�n �rintett�k, m�gsem hagyhatjuk figyelmen k�v�l a metafizika, a thermodinamika hat�rter�letein felmer�lt �jabb elm�leteket. Konkr�tan a term�szet folyamatos v�ltoz�sa k�vetkezt�ben rendezett strukt�r�k spont�n kialakul�s�b�l egyesek azt a k�vetkeztet�st vont�k le, hogy l�teznie kell egy sug�rz� er�-, vagy intelligenciak�zpontnak, ami befoly�solja az anyagi l�t mezsgy�j�n t�rt�nteket. Innen m�r csak egy l�p�s, hogy az „�nmag�t�l” szervez�d�tt hull�m, vagy m�hsejtszer� alakzatok mint�j�ra keletkezhetnek agyunkban a teremt� (netal�n rombol�) gondolatok, majd ennek k�vetkezt�ben a tettek, a megval�sul�s.

Mivel manaps�g is sz�letnek csillagok, galaxisok, a teremt�s nem lehetett egy egyszeri esem�ny, sokkal ink�bb folyamat.
Ennek k�vetkezt�ben (m�g, ha n�ha nagyon is �gy l�tszik), Isten nem hagyott magunkra, csak meg kell tal�lnunk a hozz� (t�rv�nyeihez) vezet� utat. 

II. A szentmag

Az isteni-mag, a teremt�er� f�ldi t�kr�z�d�se nem lehet m�s, mint az anyagi vil�gunkat f�nnyel �letre kelt� Nap. S�t, amennyiben ismern�nk a dallam�t, ak�r el is d�dolhatn�nk a r�gi, „pog�ny” n�pdalunkat, miszerint; „a f�nyes Nap a J�isten sz�p szeme”. 

Isten �vjon, led�nteni mindent, ami talmi,
elegend� tudnunk mi az, amin �llunk.

Le�rhat�-e, a mag csod�ja?
A fa �rnya, vir�ga, gy�m�lcs�nek �ze,
�g �s F�ld tal�lkoz�sa, n�pek t�rzs�nek el�gaz�sa?
Bizony�ra nem.
Ez�rt van sz�ks�g reg�re, t�ncra �s var�zsra.

Amint azt az el�z� r�szben m�r eml�tett�k, a termodinamika rejt�lyes hull�m, vagy m�hsejtszer� alakzatait, azok keletkez�s�t vizsg�lva n�h�ny korl�tok n�lk�l, szabadon gondolkod� kutat� (egy�b magyar�zat h�j�n) felvetette egy sug�rz� er�-, vagy intelligencia-k�zpont l�tez�s�nek lehet�s�g�t. Avagy, ezzel a mikro- �s makro-kozmosz eg�sz�t �tj�r�, sug�rz�s forr�s�t, magj�t val�sz�n�s�tett�k, melynek impulzusait�l term�szetszer�leg nem lehet mentes a bonyolult „elektronbiol�giai” folyamatok �ltal m�k�d� emberi agy sem. Magyar�n, ez a sejtelmes delej a mindens�g k�miai, fizikai t�rt�n�sei mellett a szellem vil�g�t, a keletkez� gondolatokat is befoly�solja.

Mivel sem m�dunk, sem lehet�s�g�nk a t�ma szakmai vizsg�lat�ra – az �si tanok „ford�t�inak” p�ld�j�ra -, nevezz�k el ezt a „k�zpontot” isteni-magnak, vagy nyelv�nk saj�tos megfeleltet�s�nek a mint�j�ra az isteni-szemnek.

A szem �s a mag kapcsolat�t fel�letesen vizsg�lva, k�nnyen alaki rokons�gra gondolhatn�nk, csakhogy az emberi-, n�v�nyi maghoz hasonlatosan, a szemz�s, a szemolt�s, a szem�rem, szaporod�ssal, nemi tartalommal is b�rnak. Valamint, az ig�z�s, csak�gy, mint a szemmel ver�s (elb�jol�s, elb�v�l�s) els�sorban szemmel k�vethet� el. Az m�r csak hab a tort�n, hogy a megterm�keny�tett toj�snak is „szeme van”. Mindehhez kapcsol�dik, „a szem a l�lek t�kre” mond�sunk, melyet az isteni-mag (szem), mint �gi szubsztancia f�ny�ben vizsg�lva, csak meger�s�theti elk�pzel�seinket. Azaz, nem lehet v�letlen m�ve a n�vazonoss�g, az azonos tartalom, illet�leg az elvontabb megfeleltet�sek lehet�s�ge sem. A tov�bbiakban, nyelv�nk eme „�tmutat�sait” felhaszn�lva keres�nk hasonl� �sszef�gg�seket a vil�g m�s �si kult�r�iban.

A sum�rokn�l nagy jelent�s�get tulajdon�tottak az „igi”-nek, vagyis a szemnek. Ezt hangs�lyozv�n az ember �s isten�br�zol�saikat ar�nytalanul nagy szemekkel l�tt�k el. (Nem kev�sb� �gy t�rt�nt ez a H�sv�t-szigetek kolossz�lis k�szobrain�l is.)

Ea, vagy m�s n�ven Dingir Nimin a mindent tud� isten, az emberek bar�tja a „tiszta szemek ura”. Tov�bb� nem kisebb a jelent�s�ge az IGI (szem), IZI (izz�), IZ (isteni l�lek) sz�kapcsolatoknak sem, hiszen val�sz�n�s�tik az isteni-mag, az isteni-l�lek, a t�z, a f�ny �s a szem szavuk rokon�that�s�g�t. Ezek ut�n az sem okozhat k�l�n�sebb meglepet�st, hogy n�h�ny nyelvkutat�, egyenesen a „Szem-�r n�p�nek” hat�rozta meg a sum�rokat.

A fenti ismeretek birtok�ban meg�llap�thatjuk, hogy az isteni-mag, a teremt�er� f�ldi t�kr�z�d�se nem lehet m�s, mint az anyagi vil�gunkat f�nnyel �letre kelt� Nap. S�t, amennyiben ismern�nk a dallam�t, ak�r el is d�dolhatn�nk a r�gi, „pog�ny” n�pdalunkat, miszerint; „a f�nyes Nap a J�isten sz�p szeme”.

Kicsit el�reszaladtunk, folytassuk tov�bb saj�tos kutakod�sainkat, n�zz�k, mit �zennek nek�nk az egyiptomi mond�k, szentsz�vegek. Mindenekel�tt el kell mondanunk, hogy a Mindens�g Ura, Atum egyszer a harmadik, vagy „v�ndorl�” szem�b�l (annak k�nnyeib�l) „kelti �letre” az embereket, m�g m�sszor az �s�ce�nba esett magj�b�l, sperm�j�b�l (ben) keletkezik az �let. Vagy a k�zismert Ozirisz-H�rusz mond�ban �zisz a Sz�th �ltal sz�tszaggatott, h�mtag n�lk�li (nemz�k�ptelen) Oziriszt�l, egy „arany p�nisz” (arany-mag) k�zvet�t�s�vel ker�l �ldott �llapotba. Ennek a saj�ts�gos n�sznak a gy�m�lcse H�rusz, az isteni gyermek (eredetileg Horpaheredzs, a „kiemelked� gyermek”), vagyis k�zvetve az isteni mag �ltal (sz�znemz�s) vil�gra j�tt „f�nyl�ny”.

„Meger�s�dtem, �s hatalmasra n�ttem,
hogy k�l�nb�z�v� v�ljak a f�nysugarak t�bbi lak�j�t�l,
akik velem egy�tt keltek �letre,
�s lettem az Isteni S�lyom.”
(Piramissz�vegek 606.)

Aki, mint Atum k�pvisel�je, h�rn�ke lesz�ll az alvil�gba, s szem�vel, annak „erej�vel” kelti �letre, l�tja el „�j er�kkel” apj�t, Oziriszt. Majd hal�l�t megbosszuland� �d�z k�zdelemre h�vja a gonosz Sz�thet (a k�osz, a sz�t-sz�rts�g k�pvisel�j�t). S mit nem �d az Isten, a nagy harcban H�rusz a szem�t, Sz�th a her�j�t vesz�ti el.

Sz�mos Egyiptom-kutat� pr�b�lta m�r meghat�rozni az �si „Ankh” (f�les kereszt) jelent�s�t, sajnos nem igaz�n j�rtak sikerrel. A mai napig is csak annyit tudunk r�la, hogy a jellegzetes szimb�lum az „�let kulcsa” volt.
Felt�telezhet�leg a k�zemberek az �korban sem ismert�k titkait, m�g a beavatottak �gy d�nt�ttek nem k�tnek mindent a h�d�t�k orr�ra.

K�l�n szerencse, hogy az egyiptomiak hagyom�nyszeretete nem ismert hat�rokat, p�ld�ul �vezredeken kereszt�l, h�en m�solt�k a r�gi korokb�l sz�rmaz� jelk�peiket, t�bbek k�z�tt az Ankhot �s az �gynevezett H�rusz-szemet. Nos, amennyiben a megfelel� m�ret� �br�kat egym�s mell� helyezz�k, r� kell j�nn�nk, hogy az egyik elemeib�l k�nnyed�n kirakhat� a m�sik szimb�lum. Mondhatn�nk puszta, v�letlenr�l van sz�, csakhogy Egyiptomr�l besz�l�nk, ahol semmi sem �rhat� a v�letlen sz�ml�j�ra.

Mivel a H�rusz-szem a szentmag, az Ankh sem jelenthet m�st. Most m�r �rthet� mi�rt tartj�k a f�ra�k jobb kez�kben az Ankhot, m�g bal k�zben a „uaszt” (vill�s fark�, stiliz�lt fejjel ell�tott aranyozott fap�lca), a f�ldi vegetat�v �let megjelen�t�j�t. Ezzel is kifejezv�n az uralkod� �gi �s f�ldi hatalm�t, sz�rmaz�s�t. Mellesleg azon sem lep�dn�nk meg, amennyiben kider�lne az �ltal�nosan elterjedt uralkod�i jelk�pek, az orsz�galma �s a jogar hasonl� jelent�startalma.

M�g a napn�l is vil�gosabb, hogy az Ozirisz tetem�b�l, az „isteni-mag �ltal fogantatott H�rusz, majd a „fi�t�l” „�j er�ket” kap�, de az alvil�gba maradt Ozirisz m�tosza sem sz�l m�sr�l, mint az isteni-mag, a teremt�er� tov�bbad�s�r�l, a hamvaib�l felt�madt, id�k�nt visszat�r� F�nixmad�rr�l, aki �j, isteni energi�val l�tja el az anyagba s�llyedt emberis�get, az eg�sz nagyvil�got.

Persze, m�s id�ben �s t�rben is b�ven tal�lhatunk hasonl� p�ld�kat, ilyen a vil�got f�nnyel el�raszt� S�va szeme, Allah szeme, Ahura Mazda „gondolata”, a v�d�k Hiranjagarbh�ja (aranymag), a zsid�k Zer� Kodese (szent mag), vagy nem utols� sorban a kereszt�ny templomok timpanonba foglalt istenszem, galamb (mint l�lek-, maghoz� mad�r) mot�vumai.

Mindenn�l besz�desebbek a k�vetkez� id�zetek:

„Isten saj�t k�pm�s�ra teremtette az embereket; saj�t szeme f�ny�t helyezte sz�v�kbe…” (Sir 17, 1-14. Fejezet)
„Ezt mondja Isten Fia, a kinek szemei olyanok, mint a t�zl�ng,…”
(Jel 2,18)

Pontosabban Krisztus az Isten „szeme” (Isha, Ige), akinek tekintet�b�l elemi er�vel sug�rzik az isteni f�ny, s ezt a f�nyt osztotta meg vel�nk, emberekkel.

Meg kell m�g eml�ten�nk egy-k�t titkos, vagy titokzatos t�rsas�got, melyeknek c�ljait ugyan hom�ly fedi, de a nyilv�noss�gra hozott t�ziseikben, szimb�lumaikban felsejlik a „szentmag” titkainak bizonyos fok� ismerete.
Ilyenek a kereszt k�zep�be r�zs�t helyez�, �gynevezett „r�zsakeresztesek”, vagy az „isten szem�t” h�romsz�gben �br�zol� szabadk�m�vesek.

Az els� esetben egy�rtelm�, hogy a „vil�gtoj�st”, vagyis a szentmagot jelen�tik meg a kereszten (Netal�n egy piramis fel�ln�zeti �br�j�n?), m�g a m�sikn�l a „mindent l�t� istenszem” az elfogadtatott megnevez�s, b�r a h�romsz�get t�bben stiliz�lt piramisnak tartj�k, s nagy a gyan�, hogy a szem sem a „mindent l�t�st” szimboliz�lja, sokkal ink�bb a vil�g rejt�lyes „aktiv�tor�t”, a szentmagot.
A titkos t�rsas�gok ut�n t�rj�nk vissza a val�vil�gba, m�gpedig a d�l-amerikai indi�nkult�r�khoz, ahol a krisztusi elvekhez felt�n�en hasonlatos tanokat hirdet� Quetzalcoatle (Tollask�gy�) szeme olyan f�nyesen ragyogott, hogy „nem lehetett beletekinteni”. A maya teremt�sm�toszban pedig egy�rtelm�v� v�lik, a f�ldb�l �s sz�n�b�l gy�rt ember lelk�nek f�ny volta, a magt�l val� sz�rmaz�sa.

„A v�r�s ember j�l �lt azon a f�ld�n, ami m�r nincs. Ura volt minden l�that� �s l�thatatlan er�nek. De a nagy tud�st �s hatalmat elvesztette, mert elt�volodott a f�nyt�l, hogy beles�llyedjen az �nz�, mindent mag�nak k�vetel� agyag �s szalma test�be. Amikor al�sz�llt a test�be, a „Napgy�jtotta” f�ny lassan kialudt benne.”

Igen, amint a keletr�l �rkez� Benu, vagy a F�nixmad�r szerep�t fokozatosan �tvette a Nap, akk�nt v�ltak az elvontabb gondolkod�st ig�nyl� szem-, �s mag-vall�sok �rthet�bb, „megfoghat�bb” napkultussz�, napvall�sokk�.

A „mag” k�s�bbi transzform�ci�i k�z�l mindenk�ppen kiemelend� a Nappal t�rt�n� megfeleltet�s, ugyanis se szeri, se sz�ma a Napot atyak�nt, �sk�nt, tisztel� mond�knak, himnuszoknak, napisteneknek, sz�rnyas, vagy fut� napkorong �br�zol�soknak, napkereszteknek.

A kir�lyok, uralkod�k el�szeretettel haszn�lt�k szimb�lumk�nt a Napot, s�t – eml�kezv�n az isteni magra – mint isteni �st szerepeltett�k feljegyz�seikben. Eg�sz n�pek hittek a Napt�l val� sz�rmaz�sukban, t�bbek k�z�tt ilyenek voltak az ink�k, �s a hunok. (A hun elnevez�s megfelelhet a „gun” �t�r�k sz�nak, ami napot jelent.)

Visszat�rv�n Egyiptomba, mindenk�ppen sz�t �rdemel Ehnaton, az eretnek f�ra�, aki ugye „mindennem�” el�zm�ny n�lk�l bevezeti az „�j” egyistenhit� vall�st, a napkorong (Aton) tisztelet�t. Mivel Egyiptomot, mint az emberi kult�ra egyik b�lcs�j�t tartjuk sz�mon, eddig fel sem mer�lhetett, hogy val�j�ban itt egy r�gi hitnek a vissza�ll�t�s�r�l lenne sz�. Pedig nagy val�sz�n�s�ggel ez t�rt�nt. Igaz, Ehnaton �rthet� okokb�l (az eredeti tanok m�g az egyiptomiaknak is t�ls�gosan t�voliak lehetek) nem a szentmag, hanem annak „k�zzelfoghat�bb” v�ltozat�t, a napvall�st pr�b�lta elfogadtatni.

Amint az a felv�zoltakb�l kider�l, az isteni mag �ltet� ereje besug�rozta a vil�g minden jelent�sebb kult�r�j�t, civiliz�ci�j�t, melynek eml�k�t, az id�zetteken k�v�l sz�mtalan alkot�s is �rzi. K�l�n �r�m�nkre szolg�lhat, hogy az isteni szem �tad�s�nak legarchaikusabb �br�zol�s�t egy magyar (k�sei avar?) mot�vumon tal�lhatjuk meg. Nevezetesen, a m�rt�lyi sz�jv�gr�l van sz�, ahol a k�l�nf�le teremtm�nyek k�z�tt elhelyezked� ember alak nyitott tenyer�ben van a szem, az isteni er�, a „szellemi l�t�s” jelk�pe.

„�r�kk� �lj Magyarorsz�g!”

III. A kisded

Isten �vjon, led�nteni mindent, ami talmi, elegend� tudnunk mi az, amin �llunk. „Kezdetben vala az Ige, �s az Ige Istenn�l vala, s az Isten vala az Ige.” „Kezdetben vala az Ige, �s az Ige Istenn�l vala, s az Isten vala az Ige.” Mondja „magyar�n” az �r�s. Nem val�sz�n�, hogy l�tezik a vil�gon m�g egy nyelv, amellyel ilyen t�m�rs�ggel kifejezhet� Isten l�nyege.

�rdekes szavunk az „ige”, �ltal�noss�gban a sz�, a besz�d kifejez�s�re szolg�l, azonban eredetileg var�zssz�veg, isteni kinyilatkoztat�s volt, aminek monoton mormol�s�val „k�vethet� el” a b�b�joz�s, az ig�z�s. Viszont, ig�zni tekintettel, szemmel is lehet („szemmelver�s”), teh�t kapcsolatba hozhat� a l�t�ssal, k�zvetve a f�nnyel is. Jelenti tov�bb� a cselekv�st, a mozg�st, a h�rom fonalb�l �ll� motoll�n l�v� csom�t, �s bel�le sz�rmaztathatjuk az igen, az igaz szavainkat is. Mindezek tudt�val, nem csoda, hogy a Logosz, azaz a m�sodik isteni szem�ly meghat�roz�s�ra is szolg�l.

A m�sik, nem kev�sb� figyelemrem�lt� kedves szavunk az „izike”, ami kisded tartalommal b�r. (Csak sajn�lhatjuk, hogy gyakorlatilag kiveszett a mai magyar nyelvb�l, pedig keresztn�vk�nt is meg�lln� a hely�t.)

Vajon mib�l eredhet az izike? Term�szetesen az „�z” sz�t�b�l, amely egyr�szt – mint �z, �z�k, �zelt, �z�let - a k�r�l�tt�nk l�tez� dolgok tagolts�g�ra, finom, apr� r�szecsk�kb�l �ll�s�ra „figyelmeztet”, m�sr�szt, izg�s, izg�-mozg�, izgalom alakokban rezg�, hull�mz� mozg�sra enged k�vetkeztetni. Az izz�s, izz� kifejez�sekkel a t�z, a f�ny fogalm�t eleven�ti fel, de k�t�dik a rokons�ghoz, v�rvonalhoz, mag�hoz a v�rhez is, �gymint �zig-v�rig, �z-�r�ks�g, egy �zb�l sz�rmaz�. Nem utols� sorban �zl�s, �zlel�s, �z-�rt�k form�j�ban jel�li a j�, �s a rossz megk�l�nb�ztet�s�t, valamint az �zibe k�t-, h�rom �zben kifejez�sek kapcs�n az id� m�l�s�val is rokon�that�.

Ezek ut�n, tegy�k fel a k�rd�st: Milyen fogalomk�rt hat�rol be az �z sz�t�v�nkb�l kihajt� terjedelmes sz�bokor?
A v�lasz meglehet�sen k�l�n�s, �s meglep�. Az �z szavunk �s „sz�rmaz�kai” egyr�szt a vil�gunk �p�t�k�veit, apr� r�szecsk�ket, id�intervallumokat, mozg�st jelentenek, melyek rezg�s�vel, hull�mz�s�val, ak�r a legkem�nyebb anyagot is az izz�s �llapot�ba hozhatj�k, m�sr�szt neki k�sz�nhetj�k az �zl�st, j� �s rossz megk�l�nb�ztet�s�nek k�pess�g�t. Mindezt mintegy megtet�zend�, az �z benn�nk, emberekben a v�r k�zvet�t�s�vel van jelen, tov�bb� meglehet�sen b�v�ben tal�lhat� az �rett gy�m�lcsben („az gyimilcsben”) is.

Ezek ut�n tal�n felfedhetj�k, mit gondolunk az �z-r�l, vil�gunk legpar�nyibb r�szecsk�j�r�l. Seg�ts�g�vel fejezhetj�k ki az isteni-mag, (�tt�telesen) a f�ny, a Logosz, a Szentl�lek, az Aty�t�l sz�rmaz�, a Fi� fogalmakat.

Ugyan k�rem, ezek minden szakmai alapot n�lk�l�z�, ford�tott logik�j�, er�ltetett �sszef�gg�sek, egy h�tk�znapi, jelent�ktelen sz�t�r�l van sz� csup�n – mondhatn�k szigor� kritikusaink. Csakhogy �seink m�g lakhelyet is tal�ltak ennek az anyagi birodalom hat�r�n felbukkan�, egyszer rezg�, hull�mz�, m�skor fizik�lisan megfoghat� valaminek. Term�szetesen nem m�shol, mint a szem mellett, az �gynevezett vakszemben(!), az „�z-tokban”, az „�zg�d�rben”.

F�rk�ssz�k tov�bb az egy�b rokon�that� sz�kapcsolatok �ltal kedvenc�nk �jabb rejtjeleit. Mondanunk sem kell, hogy szempontunkb�l els�sorban az ige, �z kifejez�sek fellelhet� k�t�d�sei az �rdekesek. Amint az el�z�ekben �rz�kelhet� volt, meglehet�sen �sszecseng� jelent�startalommal van dolgunk. Mindehhez mintegy meger�s�t�sk�nt csatlakozik Badiny Jo�s Ferenc meg�llap�t�sa, miszerint a sumer IZ sz� „isteni lelket”, m�g az IGI szemet jelent.

�h, hatalmas Isten, de j�l tetted, hogy nem csak tudom�nyos k�v�leteket, hanem „�r�k �lmodoz�kat”, „szent �r�lteket” is teremtett�l ennek a hitehagyott, anyagba s�llyedt nemzetnek! K�sz�nj�k professzor �r! K�sz�nj�k Feri b�csi!

Itt kell megjegyezn�nk m�g, hogy dr. Detre Csaba �si k�dexekb�l kinyert hun sz�szedete szerint hunjaink IGI-nek nevezt�k az �gboltozatot. Ek�ppen felv�rtezve folytassuk tov�bb szavaink �zlelget�s�t!

Amint azt m�r eml�tett�k az �z-b�l ered az izz�s, valamint az izza, izsa (isa) v�ltozatok is. Viszont az izsa, isa abszol�t megfelel a Halotti besz�d „isa”-j�nak (bizony, biza?), valamint felt�n�en hasonlatosak J�zus, Isha elnevez�s�re. (Miel�tt tov�bb l�pn�nk – a szakma haragj�t elker�lend� -, ki kell jelentenem, nem volt m�domban a Halotti besz�det eredeti form�j�ban megtekinteni, �gy h�t a k�vetkez�k csup�n feltev�sek, ha �gy tetszik „j�t�k a szavakkal”.)

Mivel egy, az 1100-as �vekben �r�dott vall�si sz�vegr�l van sz�, okkal felt�telezhet�, hogy az ismeretlen szerz� az �si „isteni-mag” szavunkat is elrejtette benne. Nosza, hasonl�tsuk �ssze az isa k�tf�le megfejt�s�t:

„Isteni mag (bizony) por �s hamu vagyunk”
„Isteni mag (bizony) �s nem egy ember m�lhatja ez vermet, Isteni mag (bizony) mind ahhoz j�rul�k vagyunk.”

Persze nem j�runk teljesen rossz �ton az isa, biza megfeleltet�ssel sem, hiszen mib�l sarjadhatna a bizonyoss�g, ha nem az „istenpar�nyb�l”, isteni magb�l. Igen, a „magok” kiirt�sa nem ment egyszerre, a hitt�r�t�k j� ideig elt�rt�k, vagy az �j vall�sba integr�lt�k r�gi, „pog�ny” reflexeinket, kifejez�seinket.

Mivel minden fokozhat�, h�t tegy�k. Az �z, az ige, mint benn�nk �l� �gi szubsztancia egy k�l�nleges adom�ny, ett�l v�ltunk igaz�n emberr�, ergo valakit�l, valamikor kaptuk. Leg�jabb kutat�sok szerint az emberi agy sok�ig semmit sem v�ltozott, majd �gy 200 ezer �vvel ezel�tt hirtelen hatalmas fejl�d�sen ment kereszt�l.

Mi t�rt�nhetett?
Milyen „beavatkoz�s” eredm�nye ez a hihetetlen el�rel�p�s?
Tal�n �j szemet (magot) kaptunk, ami �ltal t�bb isteni sug�rz�s befogad�s�ra lett�nk k�pesek?

„Ezt nem tudhatja senki, csakis egy garabonci�s, de azok k�z�l se mindenki, hanem az, aki m�r evett a Tud�s F�j�r�l, csak az mondhatja meg.”

�jra idek�v�nkozik az el�z� r�szben m�r eml�tett, m�rt�lyi sz�jv�g, amelyen a k�l�nb�z� �llatok �s tagjainak k�l�n�s, indaszer� fonat�ban tal�lhat� maga az ember. A sz�jv�g als� r�sz�n, jellegzetes „sz�l�p�zban” fekszik egy szarvas�n�, k�z�pen – a t�bbi teremtm�ny hangs�lyozott szem�t�l elt�r�en – egy szemgoly�k n�lk�li ember �l. A k�zponti alak egyik keze az �g fel� mutat, m�g a m�sikban tartja az isteni szemet, magot. Nem sz�ks�geltetik k�l�n�sebb k�pzel�er�, hogy az �br�zol�s �rtelm�t a teremt�s folyamat�val, vagy a Paradicsomkerttel azonos�tsuk.

Igen, mindennek nyomait az �denkertben, a Tud�s F�j�n�l lej�tsz�dott bibliai t�rt�n�sekben tal�lhatjuk meg.
�gy h�t nem �ll�tunk m�st, minthogy az isteni mag birtokl�sa tette lehet�v� az is-meretek megszerz�s�t, avagy az �rtelmes gondolkod�s, a j� �s rossz megk�l�nb�ztet�s�nek k�pess�g�t (�zl�s), a bels� l�t�st (�zg�d�r, vakszem), az �nval�nkra �bred�st, „lelkes �llatt�”, emberr� v�l�sunkat.

Az isteni szem, mag, a f�ny, a l�t�s, a tud�s megszerz�se, az ismeretek meg�rz�se, ez a mi �r�kl�d�, �zig-v�rig „eredend� b�n�nk”. Amennyiben egy�ltal�n besz�lhet�nk b�nr�l.

„�m�, az ember olyann� lett, mint egy k�z�l�nk; tud j�t �s rosszat.
Most azt�n nehogy kiny�jtsa a kez�t, s vegyen az �let F�j�r�l is, egyen, s �r�kk� �ljen!”
(�sz�vets�g Teremt�s K�nyve 3:11-3:21)

Nos, eme „angyali” elsz�l�s eg�szen m�s ir�nyba enged k�vetkeztetni, vagyis az �r�k �let gy�m�lcs�nek f�lt�keny �rei miatt kellett t�voznunk az isteni l�nyek k�z�l.

M�gis hogyan j�tsz�dhatott le a val�s�gban a mag �tad�sa? T�rt�nhetett ak�r g�nseb�szet, vagy �va bujas�ga �ltal gerjesztett egy�b term�szetes �ton is. Miel�tt b�rkit megbotr�nkozna, tudnunk kell, hogy minden „istenes” �si h�rad�st, �r�st egy magasabb rend�, �gi vil�g csod�inak emberi viszonyokra val� leford�t�sak�nt, t�kr�z�d�sek�nt lehet igaz�n �rtelmezni, m�s sz�val tegy�nk f�lre minden szentimentalizmust, �s �lszentesked�st.

Ennek al�t�maszt�s�ra n�zz�nk egy k�s�bbi bibliai id�zetet:

„Amikor azt�n az emberek sokasodni kezdtek a F�ld�n, �s le�nyokat nemzettek, l�tt�k az Isten fiai, hogy az emberek le�nyai sz�pek, s feles�g�l vett�k k�z�l�k mindazokat, akiket kiszemeltek.”
(�sz�vets�g Teremt�s K�nyve 6:1-6:5)

Mit mondhatn�nk, egy�rtelm�nek l�tszik a dolog, hiszen az Isten fiai „feles�g�l” vett�k az emberek l�nyait.
M�gis, �vunk mindenkit a sz� szerinti defin�ci�kt�l, ugyanis a Biblia ezzel magyar�zza a nagyon magas (magvas!) emberek, �ri�sok l�tez�s�t. Mivel az �ri�sok eml�kezete egy �ltal�nos archaikus emberi megtapasztal�s, nincs okunk k�telkedni benne, teh�t �k is lehettek az „Isten(ek) fiai”. (Itt kell megjegyezn�nk, hogy a manaps�g agyoner�ltetett, az emberis�get egy t�r�l sz�rmaztat�, az „afrikai �d�m �s �va” elm�let csup�n a m�dia �ltal rekl�mozott leg�jabb badars�g, de ebbe most ne menj�nk bele.)

�szint�n sz�lva, ak�r �gy, ak�r �gy t�rt�nt a dolog, egy mindenhat� Isten nem b�ntethet minket sokadiziglen, az id�k v�gtelens�g�ig, �s �gy t�nik, nem is err�l van sz�. V�gezet�l el kell m�g mondanunk, b�r t�bbeknek m�r nem lehet �js�g, hogy ez id�ig, nem m�ssal, mint az IS-TEN szavunk els� �sszetev��vel, az �z-, is- us-al b�bel�dt�nk. Term�szetesen ebben az esetben az us, �s jelent�startalom nem az el�deinket jel�li, hanem az isteni �st.

�r�kk� �lj Magyarorsz�g!

IV. A mad�r �s a szarvas

Kezdj�k mindj�rt a Turul mond�nkkal, amely szerint Emes�t �lm�ban l�togatja meg, egy Turulnak nevezett mad�r. Ennek a „l�togat�snak” k�vetkezm�nye lett �lmos sz�let�se. Ezt a t�rt�netet szokt�k ellenink - mitol�giai k�rnyezet�b�l kiragadva -, a totemizmus megd�nthetetlen bizony�t�kak�nt emlegetni.

Isten �vjon, led�nteni mindent, ami talmi, elegend� tudnunk mi az, amin �llunk.
„T�lr�l sz�ll a f�nymad�r, begyr�ben hozza a magot. Sz�rnyain a Hold a Nap, k�r�tte b�g� csillagok.”

Amint az m�r a kor�bbiakban kider�lt, az archaikus eredet� mond�kat, „szent�r�sokat” nem szabad a jelenkori viszonyaink, r�gz�d�seink szemsz�g�b�l vizsg�lni. Tudnunk kell, hogy egy magasabb rend� �gi vil�g t�rt�n�seit, annak f�ldi t�kr�z�d�seit, ford�t�sait „tartjuk a kez�nkbe”. A titkok csak akkor ny�lnak meg el�tt�nk, ha - �gy ahogy van - sz�v�nkbe fogadjuk, s magunk is szerves r�sz�v� v�lunk. A magyar mondavil�g elemz�s�n�l sem tehet�nk m�sk�nt, hiszen az eredeti alapt�zisek tov�bbfejl�d�tt, netal�n leromlott v�ltozatainak szimb�lum kavalk�dj�ban illene eligazodnunk.

Kezdj�k mindj�rt a Turul mond�nkkal, amely szerint Emes�t �lm�ban l�togatja meg, egy Turulnak nevezett mad�r. Ennek a „l�togat�snak” k�vetkezm�nye lett �lmos sz�let�se. Ezt a t�rt�netet szokt�k ellenink - mitol�giai k�rnyezet�b�l kiragadva -, a totemizmus megd�nthetetlen bizony�t�kak�nt emlegetni.

Nos, aligha l�thatunk bele Isten k�rty�iba, de bizony�ra oka van annak, hogy minden valamireval� �si n�pnek l�tezik eredetmond�ja, van „totem�llata”. Se szeri, se sz�ma a medve, farkas, oroszl�n, sas, hal, k�gy�, bika, teh�n, szarvas k�p�ben megjelen� �sap�knak, �sany�knak, h�roszoknak, „isteneknek. P�ld�nak ok��rt, a zsid� Talmud szerint, �v�t sem csak gy�m�lcsev�sre cs�b�totta el a k�gy�. Vagyis, ha totemizmus, akkor totemizmus!

De ebben az esetben m�sr�l van sz�, az �si sz�vegekben a mad�r egy �gi jelk�p, az isteni mag, a l�lek hordoz�ja, az isteni k�vet megtestes�t�je. Ezen eredeti impulzus k�vetkezm�nye, mindenekel�tt H�rusz, az Isteni S�lyom (l�sd m�sodik fejezet), a sum�r Imdugud Ningirszu, az Anzu sas, Iana, Artemisz, vagy Izisz madarai, az �sany�k sz�rnyas �br�zol�sai. Ezt jelk�pezi Attila s�lyma, az �jgurok, mongolok szent madara, a szk�ta sz�rnyas istenn�k, az �sany�t, toj�s�val megterm�keny�t�, k�nai, h�sv�t-szigeteki fecske, vagy a sz�mtalan sz�rnyas napkorong �br�zol�s. De „k�zelebbi” p�ld�val szolg�lva, az sem v�letlen, hogy Zeusz hatty� k�p�ben term�keny�ti meg L�d�t.

Milyen megfontol�sok alapj�n rekeszten�nk ki ebb�l a k�rb�l a nagyszentmikl�si kincseken, vagy a rakamazi hajfonatkorongon egy�rtelm�en l�lekhoz� (viv�) mad�rk�nt �br�zolt Turulunkat?

Term�szetesen, a Turul is ebbe a k�rbe tartozik, s a „totemmisztikus szakv�lem�nyek” csup�n a magyars�g tudatos, vagy tudattalan degrad�l�s�t szolg�lj�k. Mindebb�l kiindulva, nagy val�sz�n�s�ggel meg�llap�that�, hogy a Turul legenda egy az �sid�kb�l ered� teremt�sm�tosz r�sze, melynek - tov�bbad�s�t megk�nny�tend� - az egyszer� emberek �ltal is �rthet� szimb�lumrendszerrel kellett rendelkeznie. Egysz�val, hogyan magyar�zn�nk az isteni mag anyagba, f�ldbe jut�s�nak k�r�lm�nyeit, egy olyan vil�gban, ahol m�g a Napot is sz�rnyakkal �br�zolj�k? Term�szetesen egy �gi jelk�ppel, a maghoz� mad�r a seg�ts�g�vel.

A Turul megnevez�s�t, t�bben, t�bbf�lek�ppen �rtelmezik, vannak akik, a tud sz�b�l, vagy a t�rul, t�dul szavakb�l, m�sok a sum�r TUR (meg�jul�s), UL (isteni er�) sz�gy�k�kb�l sz�rmaztatj�k. Ugyan, az ut�bbi �rtelmez�s t�k�letesen kiszolg�lja elm�let�nket, m�gis megeml�ten�nk egy egyszer�bb, a n�p nyelv�n sz�letett magyar�zatot, miszerint az �giek k�ldte maghoz� mad�r oda�tr�l, „t�l-rul” �rkezett, teh�t ez�rt kapta a Tu(l)rul nevet.

De t�rj�nk r� a m�sik eredetmond�nkra, a Csodaszarvas hist�ri�j�ra, amelyben - a k�t elbesz�l�s elt�r�seiben -, t�bben a magyars�g k�l�nb�z� sz�rmaz�s�nak bizony�t�k�t l�tj�k. Csakhogy, a szarvast �z� ikerp�r, Hunor �s Magor t�rt�nete, egy k�zismert szk�ta mot�vumra, a ragadoz�k �ltal �ld�z�tt szarvas�n� �br�zol�sokra, pontosabban a felt�n�en gyakori jelenet h�tter�re, a szk�ta hitvil�gra vezethet� vissza. Tov�bb� a t�rt�net korai �br�zol�sain az �ld�z�k nem n�gyl�b� ragadoz�k, hanem madarak voltak.

Mivel az �jfesz�t� pusztai n�pekn�l a zs�km�ny elejt�se, az abb�l t�rt�n� egyszeri j�llak�s szexu�lis tartalommal b�rt, a mad�r, a madarak hely�re minden tov�bbi n�lk�l beilleszthetj�k a mi Turulunkat. Teh�t a k�t eredetm�tosz gy�kere egy �s ugyanaz, ami nem lehet m�s, mint a kezdetek kezdete, a teremt�s, az �si n�sz. Vagyis az �sany�t, Emes�t, a szarvas�n�t megterm�keny�ti az isteni h�rn�k, a maghoz� mad�r.

Igaz, a Turul legend�ban Emese, mint �lmos anyja szerepel, de ez k�zel sem z�rja ki a hist�ria r�gebbi keletkez�s�t. Elv�gre, mi sem lehetett term�szetesebb �lmos, �s nemzets�ge r�sz�r�l, mint az �si-, isteni magt�l val� sz�rmaz�s hitreg�j�nek feleleven�t�se, aktualiz�l�sa. Ekk�ppen megteremtve a megyer nemzets�g els�bbs�g�t a verseng� t�rzsf�k k�r�ben.


Az �sanya-k�pr�l:

„Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, �s ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. �gy vihet� v�gbe az Egyetlen csod�latos m�ve.” (R�szlet Hermesz Triszmegisztosz smaragdt�bl�j�r�l)

Nemcsak Egyiptomban volt „divatban” az „ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van” vil�gn�zet, hanem �seinkn�l is. T�bbek k�z�tt ennek eml�ke a vil�gfa h�rmas tagoz�d�sa, az ebb�l k�pzett �gi, f�ldi, �s alvil�gi �let, a temet�k, a s�rba rakott t�rgyak t�k�rk�pszer� elrendez�se.

Azaz term�szetes dolog volt az „�gi” �sany�t a f�l-domborod� F�l-ddel, m�g az �sap�t, a Nappal azonos�tani.
Persze, az eltelt �vezredek alatt jelent�s �talakul�sokon ment kereszt�l az eredeti �sanya-k�p. A F�ld heggy� lett, p�lda r� a tibeti Csomolungma (a vil�g anyja), a Vil�gf�t „tart�” nagy hegy, az �jgurok szenthegye, vagy az egyiptomi „�sdomb”.

Majd egyre ink�bb a f�ldelemek, a v�z, a fa, illetve a hozz�juk k�thet� �llatok k�p�ben �lt testet, de nem ment ritkas�gsz�mba a teremt�s szerepl�inek saj�ts�gos �sszeolvad�sa (sz�rnyas- �zisz, Imdugud Ningirszu, Iana, Artemisz), s egy�b metamorf�zisok sem.

Ezek ut�n az lenne az igazi csoda, ha az „em” sz�t�b�l k�pzett emes, Emese, mint em-elked� (hegy, f�ld), vagy a „Vil�gf�t” mag�n hord� szarvas nem �p�lt volna be reg�inkbe, hiedelmeinkbe, mint Magna Mater, minden �l�, �s „�lettelen” anyja.

Emes�r�l sz�lva el kell m�g mondanunk, hogy „em”, Emese emelked� �rtelemben, term�szetszer�leg k�thet� a f�ldomborul�, „sz�l�” f�ldh�z, a l�tez�s forr�s�hoz, valamint az emes, eml�s, emse szavaink �ltal, a vil�got t�pl�lni k�sz Istenanya fogalm�hoz egyar�nt. Egysz�val szem�ly�ben nyugodtan asszoci�lhatunk az azt�k, maya f�ldistenn�kre, vagy a t�bb tucat eml�vel �br�zolt Ef�zusi Artemiszre is.

Teh�t � a mindens�g anyja, az �s�ce�nb�l ki-em-elked� anyaf�ld, az em-b�l-ered� em-b-er sz�l�je.

V. Az anya

Az �l� F�ld, az anyag „szellemmel �ldott” �llapota, a sz�let�s, a kiteljesed�s, az elhull�s szent ciklusai k�vetkezt�ben, a meg�jul�s, az isteni szellem �rz�kelhet�v� v�l�s�nak szimb�lum�v� lett. Ezek ut�n az lenne a csoda, ha nem alakultak volna ki Istenanya kultuszok, vall�sok, ami n�lunk, magyarokn�l az Emese �sanya k�pben �lt�tt testet.

Isten �vjon, led�nteni mindent, ami talmi, elegend� tudnunk mi az, amin �llunk.

„Az �st�b�l �letfa zsend�l, sz�k�b�l sz�z foly� ered.
Gy�ny�r�ben a vil�gk�ld�ke meg, megremeg.”


�seink mond�iban, hiedelemvil�gban t�rt�n� vizsg�l�d�saink folyam�n egy titokzatos F�ldanya, Anyaistenn� elmos�dott k�pe rajzol�dott ki el�tt�nk. Mivel tov�bb „nyomozni” csak a megmaradt eml�kt�red�kek alapj�n tudunk, vizsg�lnunk kell a mai vall�sok, szertart�sok, szok�sok gy�kereit is.

A katolicizmusnak, mint expanz�v, terjeszked� vall�snak feladata volt a hit tov�bbad�sa, az evang�liumok megismertet�se a „pog�ny vil�ggal”. Ezen t�nyked�se k�zepette t�rv�nyszer�en sz�mtalan elemet �tvett a kor�bbi vall�sokb�l, k�zt�k a magyar �svall�sb�l is.

P�ld�nak ok��rt, a kereszt�nys�g el�tti istenanya vall�sok tagadhatatlan nyoma a Sz�z M�ria, Nagyboldogasszony, Babba M�ria tisztelete, amely az er�sebb istenanya eml�kezettel b�r� ter�leteken kultussz� n�tte ki mag�t, de M�ria soha nem emelkedett „isteni” t�nyez�v�. Azaz mint „f�ldi”, csodat�v�, gy�mol�t� any�t im�djuk, s nem utols� sorban, ebben a min�s�g�ben ellens�lyozza Jahve b�ntet�, jutalmaz� „term�szet�t”.

A magyar, erd�lyi �s cs�ng� hagyom�nyok �ltal gyan�that�, hogy Nagyboldogasszonynak voltak „seg�t�i”, m�ghozz� a l�nyai, a Kisboldogasszonyok. A cs�ng�k Babba M�ri�ja val�j�ban a „bab�s”, �ldott �llapotban l�v�, vagy a sz�l� n�k seg�t�je, a b�b�skod� istenanya lehetett.

Mindenn�l besz�desebb a cs�ng�k cs�ksomly�i b�cs�n v�gzett k�l�nleges r�tusa, a hajnali „napv�rta”. A hegyen virraszt� h�vek v�rj�k a felkel� napot, s benne l�tni v�lik a holdsarl�n �ll� „napba �lt�z�tt” Sz�zany�t. Ennek a kiv�teles „szertart�snak”, csak egy �rtelmez�se lehets�ges, a Hierosz Gamosz, az �si n�sz eml�k�nek tov�bb�l�se, a ragyog� Napkorong, mint isteni mag sugarainak f�ldi befogad�sa.

�jabb „csod�k” rem�ny�ben t�rj�nk �t az „anya” szavunk k�l�nf�le �rtelmez�seinek elemz�s�hez. Nem rejthetj�k v�ka al�, hogy az isteni h�rmass�g elve nem egy �js�tet� int�zm�ny, szinte v�gigk�s�ri az emberis�g spiritu�lis t�rt�nelm�t. Az �z, ige mell�l hi�nyzik m�g „valaki”, egy isteni szem�ly, amely �ltal �rtelmet nyer l�te, avagy manifeszt�l�dik, �rz�kelhet�v� v�lik az isteni mag. Igen, egy befogad�, sz�l�, t�pl�l�, princ�pium, maga az ANYA, amely t�nyez� nem m�s, mint az „atomi l�t” �llapot�ban „teng�d�” anyag, ha �gy tetszik „por, agyag”. Igen, az anyag, amely egyar�nt megj�rta a „mennyet �s a poklot”, hiszen a materializmus k�vet�i szem�ben � volt a „minden”, m�g a „t�k�letess�gre”, kiz�r�lagoss�gra t�rekv� vall�sok eset�ben a b�n forr�sa, az �rd�g fens�gter�lete.

Elm�let�nk szerint mindk�t felfog�s hi�nyos, �s abszurd. Az egyik letagad, lealacsony�t egy isteni t�nyez�t, m�g a m�sik csak ezt fogadja el, b�r h�l�b�l megcsonk�tja, kimisk�rolja a „lelk�t”, a Szenth�rmass�g egys�g�t. Miel�tt tov�bbf�zn�nk gondolatainkat, ejts�nk p�r sz�t az anyagr�l, a materialist�k bizonyoss�g�r�l, „isten�r�l”.

„Semmi sem az, aminek l�tszik.”

Sajnos m�g manaps�g is meglehet�sen hamis k�p �l benn�nk az anyaggal kapcsolatban (nem kev�s r�sze van ebben a komplex eur�pai, szellemi �r�ks�g�nknek), pedig a romland�, vagy a t�m�r anyag k�pzete k�zel sem a val�s�g.

A tudom�ny jelenlegi �llapot�ban az �rz�kelhet�, legkisebb - egyszer hull�mk�nt, m�sszor apr�cska pontk�nt felsejl� - anyagi r�szecsk�k az �gynevezett kvarkok, melyek tov�bbont�si k�s�rletei sor�n egyszer�en elt�nik a fizik�lis anyag. T�bben �gy gondolj�k, ezzel el�rkezt�nk az anyagi vil�g hat�r�ra, m�g m�sok szerint csak „durva m�r��njaink zavarj�k fel a krist�lytiszta forr�sokat”. Ak�rhogy is van, a t�m�r, stabil anyag fogalma val�j�ban ill�zi�, minden v�ltozik, �talakul. Egyed�li �lland� maga a folyamat, aminek a legapr�bb, l�tez� rebben�se is a r�sze, s befoly�solja azt. Avagy a „vasbeton” alapzatokon �ll� tudom�ny a l�t olyan titkos bugyraihoz �rkezett, melyekb�l a majdan ki�raml� ismeretek t�rv�nyszer�en elporlasztj�k �r�knek hitt alapjait is.

Mindennek tudt�val ideje �t�rt�keln�nk az anyagr�l vallott n�zeteinket, s ki tudja m�g mi mindent? �gy t�nik, mindent...

De ideje munk�hoz l�tnunk, teh�t az anyag, anya szavunk els�dleges jelent�se az a „valami”, amib�l minden v�tetett, p�ld�nak ok��rt; anya-�g, anyaf�ld, anyanyelv, anya-folyam, anyaorsz�g, �gy, agy. A felsorol�sb�l k�l�n kiemelend� a f�ld, mivel „Porb�l lett�nk, s porr� lesz�nk.”, vagyis bel�le sz�rmazik minden �l�, �s „�lettelen”. A „f�l-domborod�” f�l-db�l, az anyaf�ldb�l, amelybe ugye, vissza is hull minden.

Az �l� F�ld, az anyag „szellemmel �ldott” �llapota, a sz�let�s, a kiteljesed�s, az elhull�s szent ciklusai k�vetkezt�ben, a meg�jul�s, az isteni szellem �rz�kelhet�v� v�l�s�nak szimb�lum�v� lett. Ezek ut�n az lenne a csoda, ha nem alakultak volna ki Istenanya kultuszok, vall�sok, ami n�lunk, magyarokn�l az Emese �sanya k�pben �lt�tt testet.

Amint azt m�r eml�tett�k, Emese eredeti sz�t�ve szerint em, emelked� �rtelemben, term�szetszer�leg k�thet� a f�ldomborul�, f�lemelked� F�ldh�z, a l�tez�s forr�s�hoz, valamint az emes, eml�s, emse szavaink �ltal a vil�got t�pl�lni k�sz (eml�s, eml�kkel rendelkez�) Istenanya fogalm�hoz egyar�nt. Teh�t a kulcssz� az „�si n�sz”, vagyis a kezdetek-kezdete, a teremt�s. Kor�bban m�r foglalkoztunk a Csodaszarvas, Emese eredeti F�ldistenn� alakj�nak �talakul�saival, most k�vess�k tov�bb szarvasunk k�s�bbi transzform�ci�it.

� lett a megszentelt hely, a haza kijel�l�je, a gondoskod� anya.

„…ezer �ga-bog�n ezer �g� gyertya…”, „Szarvai k�zt van a pirosan felkel� Nap…”, „Homlok�n van az aranyos hajnalcsillag…” „� a vil�gmindens�g.”

Term�szetesen az ilyen �s hasonl� �tv�ltoz�sok jellemz�ek az eg�sz emberis�g miszt�riumkincs�re. P�ld�nak ok��rt vegy�k az azt�k Quetzalcoate-t, ami megfelel a maya Itzamma-nak, azaz a nagyhatalm� Tollask�gy�nak, a legf�bb istens�gnek. Aki k�s�bb, emberi tulajdons�gokkal felruh�zv�n v�r�skeresztekkel d�sz�tett k�nt�sben tan�tja n�p�t.

Igen, a Tollask�gy� mint „k�pzelet sz�lte l�ny”, mad�r �s k�gy� egyes�l�se. Mit is mondtunk, egyes�l�s? Biztos, hogy csup�n k�pzeletbeli l�nnyel �llunk szemben, hasonl�an a mesebeli s�rk�nyhoz? (M�r amennyire a s�rk�ny is az.) Nem lehets�ges, hogy a m�r eml�tett archaikus impulzusok - a sug�rz� �s a befogad� princ�pium – �si n�sz�nak k�vetkezm�nye, sz�lem�nye az „�j Isten”, Quetzalcoate?

T�bb mint lehets�ges, hiszen a mad�r, az �z, az Ige hordoz�ja egyes�l, a k�gy�val (a szarvassal, a f�lddel, az anyaggal), s mindennek f�ldi manifeszt�ci�jak�pen j�tt l�tre a sz�rnyas-, vagy tollask�gy�.

Ennek az �si n�sznak m�sik vet�lete a Mexik� z�szlaj�n l�that�, k�gy�t ev� sas. (Eml�kezz�nk csak, a pusztai, �jfesz�t� n�pekn�l a pr�da elejt�se, az abb�l t�rt�n� egyszeri j�llak�s szexu�lis tartalmat hordozott.) De mi is Mexik� jelk�p�nek t�rt�nete? A hossz� v�ndorl�sban elgy�t�rt azt�k n�pnek a k�gy�t ev� sas jelezte az „�j” haz�t, a leteleped�s hely�t.

Hogyan is t�rt�nt ez a mi Csodaszarvasunkkal?

A mad�r �ltal elejtett szarvas szk�ta t�rt�net�b�l, mot�vum�b�l (l�sd az el�z� r�szt) ered� Csodaszarvas mond�nkban, a menek�l�st felad�, „pr�d�v�” v�l� szarvas jel�li ki az „�j” haz�t, a leteleped�s hely�t. Nos, az egyez�s�gek, p�rhuzamok �nmaguk�rt besz�lnek, de nem �llhatunk meg ennyin�l, tov�bb kell keresn�nk �seink t�bbi �zenet�t.

Mi�rt volt sz�ks�g a jelre? Mi�rt v�ndoroltak hossz� �vtizedekig ezek az er�s, dinamikus n�pek? Mindk�t esetben egy Napszimb�lum (sas, ragadoz�), �s egy F�ldszimb�lum (k�gy�, �n�) „tal�lkoz�s�r�l”, az �sfogantat�sr�l van sz�.

Avagy az �rintett elbesz�l�sekben az �si n�sz archaikus k�pe jelzi a teremt�s, a „sz�rmaz�s”, az �den hely�t.
Azt a helyet, ahol az „igazi �shaz�ja”, a „boldogs�g kertje (szigete)” tal�lhat� az isteni tan�t�sokra m�g eml�kez� n�peknek. Mindez a v�letlen m�ve lenne? Aligha hiszem.

VI. A tengely

Valamikor az �sid�kben a „b�lv�ny”, a tengely k�r�l �ll� n�k jelen�tett�k meg az anyagot, az any�t, majd a megsz�lal� dobok �tem�re csatlakoz� f�rfiak (az „Ige”) hat�s�ra mozg�sba lend�ltek. V�g�l a gyorsul� ritmus, a k�rt�nc �lm�nye szinte ext�zisba juttatta a r�sztvev�ket. �gy �lt�k-, adt�k �t az �sfogantat�s isteni t�rt�n�seit, az egy�v� tartoz�s felemel� �lm�ny�t.

Isten �vjon, led�nteni mindent, ami talmi, elegend� tudnunk mi az, amin �llunk.

„Ak�r egy halom has�tott fa,
Hever egym�son a vil�g,
szor�tja, nyomja, �sszefogja
egyik dolog a m�sik�t
s �gy mindenik determin�lt.”
(J�zsef Attila: Eszm�let)

Az el�z�ekben nyelv�nk �s egy�b hagyom�nyaink �tmutat�sai alapj�n megismerkedt�nk a teremt�s, az �si n�sz k�t szerepl�j�vel, az isteni-maggal (Iz, Isa, Ige), valamint az any�val (Anyag).

Tudjuk, hogy az isteni mag �ltal besug�rzott, megterm�keny�tett anyag, az �ldott �llapotban l�v� anya jelen�ti meg az eg�sz, l�that� vil�gmindens�get. Benne �lt testet a legpar�nyibb egysejt�t�l a hatalmas galaxisokig minden. Mindannyian a gyermekei vagyunk.

A sug�rz�, teremt� „Ige” �s a befogad�, �talakul� „Anyag” az id�k kezdet�t�l egym�sba fon�dva j�rj�k v�get nem �r� k�rt�ncukat. Aprop�, k�rt�nc, hiszen a k�r, a k�rt�nc minden esetben val�sz�n�s�t egy k�zpontot, egy „tengelyt”, ami k�r�l kialakulhat a k�r, s maga a t�nc.

Igen, valamikor az �sid�kben a „b�lv�ny”, a tengely k�r�l �ll� n�k jelen�tett�k meg az anyagot, az any�t, majd a megsz�lal� dobok �tem�re csatlakoz� f�rfiak (az „Ige”) hat�s�ra mozg�sba lend�ltek. V�g�l a gyorsul� ritmus, a k�rt�nc �lm�nye szinte ext�zisba juttatta a r�sztvev�ket. �gy �lt�k-, adt�k �t az �sfogantat�s isteni t�rt�n�seit, az egy�v� tartoz�s felemel� �lm�ny�t. Mindek�zben - szerencs�sebb esetben - a l�bak dobban�s�val a sz�vek l�ktet�se is harmoniz�lt, azaz fontos sz�ntere volt ez a p�rv�laszt�snak, szexu�lis egym�sra tal�l�snak is. (Miel�tt m�g valaki - a mai „steriliz�lt” viszonyainkb�l kiindulva - fert�t ki�ltana, el kell mondanunk; akkoriban m�g term�szetes kapcsolatban �lltunk a teremtett vil�ggal, s a hajdani �r�m�nnepek k�zel sem t�vesztend�ek �ssze korunk val�ban megvet�sre m�lt�, tobz�d� exhibicionizmus�val.)

Nos, ilyen gy�kerekhez k�t�dik t�bb tavasz�nnep�nk, p�ld�ul a m�jusi-p�nk�sdi vigass�gok, amely szok�soknak, az egyh�z er�teljes integr�l�si k�s�rletei ellen�re (F�l�p, Jakab apostolok) vajmi kev�s k�ze van a kereszt�nys�ghez. A fel�ll�tott „tengely” k�r�li t�nc, a mulats�g, a kir�ly-, kir�lyn�v�laszt�s, mind-mind az isteni mag �ltal megterm�keny�tett term�szet �jj�sz�let�s�nek, az �si n�sznak evil�gi vet�letei.

M�gis kell lennie valami ok�nak, hogy ezekre a kiirthatatlan, �si r�tusok idej�re tev�d�tt a Szentl�lek elj�vetel�nek �nnepe. Amennyiben visszalapozunk �r�sunk harmadik, A kisded c�m� fejezet�hez, l�thatjuk, hogy a Szentmagot, az �zt, az Ig�t kereszt�nyi �rtelemben nem m�ssal, mint a Szentl�lekkel, a „Fi�val” azonos�tottuk.
(A fi�, mint isteni-k�vet, a szentmag sugarait hordoz� „f�nyl�ny” �rtend�.) Teh�t ilyen �rtelmez�sben a tavasz, a term�szet meg�jul�sa, �ldott �llapotba ker�l�se, az „�z �rkez�se” �sszhangban van a Szentl�lek �nnep�vel.

Igen, „minden mindennel �sszef�gg”, Phanta Rhei - mondj�k a b�lcsek. Mi csak maradjunk azonban tov�bbra is a kaptaf�n�l, a tengelyn�l, melyben k�dolva van a t�k�letes alakzat, a k�r, a mozg�s, v�ltoz�s, a felemelked�s, az elhull�s, az �jj�sz�let�s, az isteni t�rv�ny.

Ennek ok�n tegy�k fel a k�rd�st, vajon mi lehet a tengely szavunk eredete? Term�szetesen nem m�s, mint a TEN sz�t�v�nk. A ten sz�t� ismertebb „k�pz�dm�nyei” pedig a k�vetkez�k: tenger, tengely, tente, teng, tenmaga, tens-uram. Val�ban nem igaz�n b�velked�nk a ten alkotta kifejez�sekben, m�gis ebb�l a kev�ske inform�ci�b�l is levonhat� n�mi k�vetkeztet�s.

Milyen tulajdons�gokat, meghat�roz�sokat takar a tenb�l kihajt� sz�bokor? Egyr�szt utal nagys�gra, nyugalomra a tenger form�ban, m�sr�szt mint teng mozdulatlans�gra, veget�ci�ra enged k�vetkeztetni, de ide soroland� a tente, nyugtat�sra, alv�sra biztat� sz�cska is. B�tran gondolhatunk tov�bb� az egy, egyed�li tartalomra a tenmagad, vagy a tensuram eset�ben. Mindezekkel �sszhangban van a tengely mint a mozg�, forg� szerkezetek egyed�li nagy �ll�, nyugalomban l�v� r�sze. Persze, ebben az esetben kicsit t�bbr�l van sz�, mint egy �ll� dologr�l, a tengely rendszerezi, teszi hasznoss�, �sszer�v� a k�l�nf�le energi�kat. A tengely a „lelke”, a k�zpontja az „eg�sz mindens�gnek”.

� az Egy, a vez�rl�elv, a t�rv�ny, az „Isten egyenese”, a TEN.

A Ten, amely a „H�l�t adunk Tennek!”, a „Ten adta, Ten veszi el” mond�saink tan�s�gak�nt �n�ll�an haszn�lt istenszavunk volt. Az eddigi kutakod�saink szerint az �n�ll� „Isten” meglehet�sen abszurdnak t�nik, �s az is, mivel �rtelm�t veszti a tengely a k�r�l�tte forg� vil�g n�lk�l, de nincs ez m�sk�nt az isteni maggal az anyag n�lk�l, s nemk�l�nben ford�tva sem. Avagy a Ten az els� isteni szem�ly, ha �gy tetszik az „Atya”, az isteni-mag a „Fi�”, a Szentl�lek, m�g az anyag az „Anya”.

Az IS-TEN-ANYA jelen�ti meg Isten h�rmass�g�t, a „Szenth�roms�got”, az „Egyetlen csod�latos m�v�t”.

Hogyan mehetett mindez feled�sbe? - k�rdezhetn�nk. Nem feledt�k el, hiszen t�bbs�g�ben n�p�nk eml�kezet�b�l mer�tett�nk mindent. Azaz nem v�letlen a magyarok h�rmas sz�mhoz val�, m�r-m�r misztikus vonz�d�sa sem, a mesebeli „h�rom fi�”, a „h�rom feladat”, bizonyos cselekm�nyek h�romszori ism�tl�se, �s nem utols� sorban a „h�rom a magyar igazs�g” mond�sunk, amit manaps�g is v�ltig hajtogatunk, b�r igazi, valamikori jelent�s�t r�gen, m�g a vall�sv�lt�s �vtizedeiben kit�r�lt�k az eml�kezet�nkb�l.

Pedig sok�ig „suttogt�k” eleink: „H�rom a magyarok Istene, h�rom a magyar igazs�g!” Avagy egy erd�lyi n�pdal szerint: „Verje meg a h�rom Isten G�rgeyt, hogy letette a magyarok fegyverit.” S�t mi t�bb, �rp�d�k sem h�romszor, h�romul ki�ltj�k Isten („Deus, Deus, Deus”) nev�t, hanem a magyarok egy �l� Isten�t, a „h�rom Istent” h�vt�k segedelm�l, az IS-TEN-ANY�T.

�jra elragadott minket a magyaros h�v, s kiss� el�reszaladtunk, �gyhogy t�rj�nk vissza a Tenhez, pontosabban a m�jusf�hoz. T�bb szavahihet� kutat� �ll�t�sa szerint a m�jusfa�ll�t�s szok�sa eg�szen a B�lvall�sig vezethet� vissza. Nek�nk is van ugyanis egy b�l sz�t�v�nk(!), melynek ismertebb b�v�tm�nyei, sz��sszet�telei a k�vetkez�k: b�ltengely, b�loszlop, b�lker�k, b�lv�ny, b�lv�nyberek, b�lv�nyhegy, b�lv�nyk�, b�lv�ny�ldozat, b�l�spap, b�lv�nyim�d�s, b�lv�nyt�nc. (A f�ldrajzi elnevez�sek �s egy�b nyelvi �sszef�gg�sek tan�s�ga szerint a b�l szavunk a vall�sv�lt�s el�tti id�kben is r�sze volt nyelv�nknek.)

Nem tudom, ki hogyan van vele, de mintha besz�lt�nk volna hasonl� dolgokr�l. Nagy, egyed�l �ll�, oszlop, tengely, ker�k, t�nc, vall�s, �n�ll� isteni elnevez�s. Ugyan mindebb�l nem vonhat�ak le egy�rtelm� k�vetkeztet�sek, de a felmer�lt p�rhuzamok meg�rn�nek m�g egy-k�t mis�t.

A magyarok Istene, IS-TEN-ANYA vigy�zzon �n�kre a k�vetkez� tal�lkoz�sig!

�r�kk� �lj Magyarorsz�g!