Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Ó Atya Istennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Vedd el országodról, ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedbõl a hitetlenséget.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Jézus Fiad elõtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Dicséret, dicsõség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!Bárdos Lajos és Werner Alajos Bp.1995. 410-411.o.');" href="javascript:void(0)">

A 16. századtól - az ellenreformáció térnyerésével - alakultak ki Európa-szerte az ún. néphimnuszok. Magyarországon a 18. században két néphimnuszként énekelt vallásos dal terjedt el, fõleg egyházi, de világi ünnepeken is elhangzott. Régi énekeskönyvekben megtalálható az "Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga..." és a "Boldogasszony anyánk..." kezdetû ének. Mindkettõ régi magyar, élõ hagyományokhoz kapcsolódik Szent István, illetve Szûz Mária, Magyarország védõszentje vallásos kultuszához. Népszerûségük, megmaradásuk alapköve az volt, hogy sokan ismerték, zenei és gondolati tartalmát mélyen átérezték, egyetértettek vele s mint egy fohászt együtt tudták énekelni. A török uralom alóli felszabadulás után felelevenedett a Mária-kultusz, a "Patrona Hungariae" új reneszánszát élte. A kortárs levelek, naplók, röpiratok forgatása azt mutatja, hogy ez a gondolat a korabeli magyarok testi és lelki szükséglete volt, úgy tekintették, hogy segített a török leverésében. I. Lipót (1657-1705) újból felajánlotta Magyarországot a Magyarok Nagyasszonyának 1693-ban. Az énekek kifejeztek egy bizonyos közszellemet, Mária országának eszméjét, az éneklõk a magyarság egységét jelképezték. Ilyen lehetett még a Rákóczi induló is, mint világi dallam. A magyar katolikusság legkedvesebb éneke, a Boldogasszony Anyánk valószínûleg már a 18. század elején keletkezett. Legkorábbi lejegyzett szövegét Szoszna Demeter, pannonhalmi bencés szerzetes 1715-ös énekeskönyvébõl ismerhetjük. A vers szerzõje bizonyára rendtársa, Lancsics Demeter (1737) volt. A legrégebbi dallamcsírája a Deák-Szentes-féle, lejegyzett egyházi énekeket tartalmazó 1774-es énekeskönyvébõl ismert. 1793-ban már "nationalis cantitio", azaz nemzeti énekként említik írásos források.

A XVII. századi festmény a török ellei háború gondolatát fejezi ki: a központban Mária, a magyarok védõszentje, mellette címeres térkép - Magyarország jelképe, a földön pedig jól felismerhetõ Lipót császár egyházi és világi fõméltóságok körében.

Népdalgyûjtõ tudósaink népdalként is találkoztak ezzel a Mária himnusszal, a boldogságos Mária-énekek csoportjában, két dallamváltozatban is