Ki tudja merre, merre visz a végzet, göröngyös úton sötét éjjelen. Segítsd még egyszer gyõzelemre néped, Csaba király a csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla népek harcától zajló tengeren. Fejünk az ár ezerszer elborítja, ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem! Ameddig élünk, magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha; Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha: Keserves múltunk - évezredes balsoros, Tatár s török dúlt, labanc rabigált. Jussunk e honban, magyar-székelyföldön, Szabad hazában élni boldogan.   Szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, és művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott hazafias dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon, és a tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal. A huszadik század elsõ negyedének eseményei - a világháború és elvesztése, a Monarchia összeomlása és a történelmi királyi Magyarország szétdarabolása, a forradalmak és az ellenforradalom - alapvetõ változást hoztak a közgondolkodásban, a közkultúrában. Ennek a változásnak egyik lecsapódása az a politikai felhangú elégikus költészet, amely sok rokonságot mutat korábbi hasonló történeti helyzetekkel. Ezt az érzést, ezt a hangulatot ragadja meg sikeresen az ún. Székely himnusz.
A Regnum Marianum allegóriája Magyarország és Erdély címerével. Az ország romlása miatt érzett fájdalmában két férfi könyörög Máriához segítségért: a. bal oldali férfi a királyi Magyarországot, a jobb oldali Erdélyt jelképezi. 18. század közepe, ismeretlen magyarországi festõ mûve.